1980 óta vagyok erdélyi kopó tulajdonos.

Első kutyámat Pallagi Gábortól vettem, az Erdélyi Nimród kennelből. Eredetileg kant akartam venni. Az alomból végül egy szukát, Fecskét választottam, feltűnő egyénisége miatt. Később beigazolódott, kitűnő vadászkutya és tenyészkutya lett. Saci, mert ezt a hívónevet kapta, a vadászkutya-iskolában külön egyéniség volt. Nem csak színével tűnt ki a vizslák közül. Tudásával és magatartásával az emberek és a kutyák tiszteletét hamar kivívta. Azóta is ritka az olyan képességekkel rendelkező kopó, mint ez a szuka volt.

1982. óta tenyésztek erdélyi kopót. Az első Interchampion kutyák és az első munkavizsgás kopók zöme a tenyészetemből került ki.

Tenyészetemben a legfőbb szempontok: a jó idegrendszer, a megfelelő vadászkutya képességek, gyermekszeretet, társakhoz való alkalmazkodás és természetesen a jó egészség. A küllem is alapkövetelmény, de a belső tulajdonságokat előtérbe helyezem.

Jelenleg is az első kopóm, Saci utódaival tenyésztek. Most az ötödik generációs, Nyurga, a Saci vérvonalának fenntartója. Nyurga, mint kiállítási, és mint munkakutya kiváló utóda az ükanyjának. Tenyészetemben fekete-cser, és háromszínű (fekete-cser-fehér) kopók látnak napvilágot. Mint minden kennelben, az enyémben is volt már visszaütés, szürke-barna-fehér színű ősre. Ezek mind típusukban, mind munkájukban jellegzetes erdélyi kopók lettek.

Az első tenyésztési nagydíjat az 1985. Májusi CACIB kiállításon nyertem Budapesten.

A fajta jövője:

A vadászat megszigorításával, csak zártkerti hajtás maradt az erdélyi kopónak, mint hobbi.

Az ügyességi kutyássportok, és a jó szaglásra épülő munka jelentheti emellett a fajta lehetőségeit.

Kiváló szaglása, könnyed mozgása, bátorsága és kitartása alkalmassá teszi akár mentőkutya feladatok ellátására is. Kiváló szimata folytán kábítószer kutatásra is érdemes lenne kipróbálni.